Az emberek teljes joggal szeretnék élvezni a csendes, barátságos, nyugodt környezetet, de a városi szolgáltatásokat is
mondta lapunknak Fábri István polgármester
Nagyon szerencsés természeti adottságaink vannak, ehhez kapcsolódik a zárt települési jelleg, szinte nincs is átmenő forgalmunk, és nem is nagyon akarunk – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Fábri István, Csömör polgármestere, akit arra kértünk beszélgetésünkben, hogy tekintsük át együtt, hogyan fejlődött a település az elmúlt évtizedekben. Mint mondta, az agglomerációs régióra mindig is jellemző volt, hogy sokan költöztek ide, az elterjedt tévhitekkel ellentétben tehát ez nem új jelenség. A változás inkább abban mérhető, hogy új igények jelennek meg nemcsak Csömörön, de a régió más településein is, és ezekhez igazodik az itt tapasztalható szerves fejlődési folyamat. Új bölcsőde és iskola építését tervezik, de már dolgoznak több közlekedésbiztonsági fejlesztésen is.
– Ön 1968-ban született, Csömörön nevelkedett, most is itt él, saját tapasztalataiból is láthatja hát, hogy mennyire változott meg a település arculata ebben az időszakban. Hogyan értékeli a fejlődését?
– Úgy gondolom, hogy egy szerves fejlődési folyamat tapasztalható Csömörön, aminek része az is, hogy sok minden megváltozott, sok más viszont nem. Ez a fejlődés pedig a politikai rendszerektől és ciklusoktól függetlenül ment végbe. Az ötvenes-hatvanas évekig a Budapest környéki településeknek kifejezetten falusias jellege volt, a lakosságuk pedig jelentős részben mezőgazdasági termelést folytatott. Volt tehát egy nagyon jelentős mezőgazdasági réteg, a parasztság, és volt egy ipari réteg, amelynek döntő többsége már akkor is bejárt dolgozni a fővárosba. Falusias nagy telkek voltak itt, és nagyjából a lakosság kétharmada megtermelte magának otthon a zöldséget-gyümölcsöt, de disznót vagy csirkét is tartott. Fokozatosan jöttek aztán a változások: ahogy átalakult az emberek munkája, az iparosok, de akár a szakmunkások is – már a szocializmus időszakában is – egyfajta polgáribb életmód felé mozdultak el. Akkoriban nagyon erős volt még a tradíció, több nemzedék élt együtt egy fedél alatt, vagy a szomszédos telekre építkezett, esetleg emeletet húztak fel a gyerekeknek. A hagyományok nagyon erősek voltak, a lakodalmakat például még a nyolcvanas években is háznál tartották, és nagyon ritka volt, hogy valaki vendéglőben szervezze meg. Tizenöt évvel később, a kilencvenes évek végére már megfordult a helyzet: akkor már az volt egészen ritka, hogy valaki otthon tartsa meg a lagziját. A nyolcvanas évek eleje és a kilencvenes évek vége között történt meg a legnagyobb változás, amihez természetesen a rendszerváltás is adott egyfajta pluszt azzal, hogy a vállalkozói lét ténylegesen megjelent. A mezőgazdasági tevékenység teljesen háttérbe szorult, a helyében ipari, vállalkozói, szolgáltatói réteg jelent meg, egyre több bolt nyílt a faluban.
– Hogyan befolyásolta ez Csömör életét?
– Ettől egy kicsit pezsgőbb lett a falu élete, ellenben a tradicionális közösségi alkalmak némileg visszaszorultak. A kilencvenes évektől jelent meg egy olyan beköltözői réteg – nyilván ez az agglomeráció egészére is jellemző –, amely ilyen értelemben már nem akart integrálódni, csak élte a maga polgári, értelmiségi vagy közszolgálati életét. Ők részben megváltoztatták a település hangulatát, arculatát, jellegét. Ehhez azonban hozzájárultak a helyiek gyermekei is, akik akkor már hasonló életet kezdtek
élni. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt már csak egy nagyon kicsi réteg maradt, amely még foglalkozott otthon állattartással, konyhakerti növénytermesztéssel.
– Az agglomerációs beköltözési hullám tehát hatással volt a helyi szokásokra is?
– Igen, azt szokták mondani, hogy nagy az agglomerációban a beköltözési hullám, én azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez tulajdonképpen mindig is nagy volt, tehát nem valamiféle új jelenségről beszélünk. A negyvenes-ötvenes-hatvanas években is nagy volt a felköltözés, elsősorban az iparosodás miatt, csak az volt a különbség, hogy akkoriban még az újonnan érkezők átvették azt az életformát, amit itt találtak. Azok azonban, akik már a kilencvenes években vagy még később költöztek ide, tudatosan a városban élték az életüket, és ha elektromos, távirányítós kapubejárójuk van, akkor Csömörön tulajdonképpen ki sem szállnak a kocsiból. Sokan szoktak erről negatív felhanggal beszélni, én azonban sokkal inkább azt szeretném kiemelni, hogy ennek a beköltözői rétegnek már más szükségletei
és igényei vannak. A megváltozott helyzet nemcsak abban mérhető, hogy fejlettebb az infrastruktúra, rendezettebb a településkép, aszfaltosak az utcák…
– Új igények jelentek meg a településen?
– Nagyvárosi jellegű igények merülnek fel, amelyekben van némi ellentmondás is. Azért költöztek ki, mert itt csend van és nyugalom, aztán pedig megkérdezik, hogy miért nincs gördeszkapálya a gyermeküknek. Nagyon sok sport és rekreációs lehetőséget fejlesztünk, ebben nagyon elkötelezettek vagyunk, de a gördeszkapálya például egy hangos dolog. De hangsúlyoznám, hogy a ma kiköltözők között is vannak olyanok, akik integrálódnak, keresik a közösségi lehetőséget, vagy ha csak egy pici kertjük van, azt is megművelik.
– A hivatali nyelv ismer olyan kifejezéseket, mint kisközség, nagyközség, de a hétköznapi emberi gondolkodásban város van meg falu. Ön hogyan határozná meg Csömört?
– Fél évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy ez egy kisvárosias jellegű község, de ezt nem nagyon lehet értelmezni. Valójában most ahhoz a meghatározáshoz térnék vissza, amit soha nem szerettem: azt mondanám a közigazgatási jellege miatt, hogy a nagyközség a jó szó Csömörre. A település méretét tekintve már
jóval meghaladjuk a kisvárosi kereteket, hiszen tízezer fölött van az állandó lakosok száma. Magyarországon négy-ötezres lélekszám felett ma már szinte minden település város. Mindöszsze három olyan, tízezer fő fölötti település van hazánkban, amelyik nem városi rangú: Solymár, Tárnok és Csömör. Nem véletlen az sem, hogy ezek mindegyike Budapest környéki agglomerációs település. A falusias, kertvárosias és kisvárosias jelleg teljesen egyforma hangsúllyal van jelen.
– Jót tenne Csömörnek, ha megkapná a városi rangot?
– Néhány éve már, hogy több, mint kétezer fő részvételével készítettünk egy felmérést, amelyben rákérdeztünk többek közt arra is, hogy szeretnék-e a csömöriek, hogy városi rangot kapjon a település, és teljesen megosztott volt az eredmény: majdnem ötven-ötven százalék. A régi csömöriek is megosztottak voltak ebben a kérdésben, akárcsak a beköltözők. Ma a városi rang egyébként semmilyen gyakorlati előnnyel nem jár Magyarországon, ez csak presztízs. Igazából tehát nem ez lenne a lényeg, hanem az, hogy ez hogyan tudatosul az emberekben. Sokan azért tiltakoznak a városi rang ellen, mert azt társítják hozzá, hogy az biztosan iparral jár, nagy forgalommal, meg sok minden mással. Akik szeretnék, hogy megkapjuk a városi rangot, úgy gondolkoznak, hogy az a presztízsen túl valamiféle fejlettebb infrastruktúrával is járhat. No mármost, a kettő közül egyik sem igaz. Az emberek – egyébként teljes joggal – mindkettőnek csak az előnyeit szeretnék élvezni. Tehát legyen ez egy csendes, barátságos, nyugodt környezet, de minden városi szolgáltatás legyen elérhető.
– Ön polgármesterként támogatná, hogy Csömör városi címet kapjon?
– Mivel tudom, hogy ez semmi előnnyel nem jár, a presztízs pedig érdekel ugyan engem is, de nem nagyon, úgy gondolom, hogy egy minőségi nagyközség pozitívabb megítélés alá esik, mint egy gyengébb kategóriájú kisváros. Ebben a kérdésben, azt hiszem, a lakossági szempont a legfontosabb, az viszont teljesen megosztott. Nagyon fontos, hogy ne csak a városi cím elnyeréséről beszéljünk, hanem mindarról, ami ezzel jár.
– Önök egyfajta civil modellt valósítanak meg itt, Csömörön. Mi ennek az alapja?
– Van egy régi alapvetésem körülbelül 1990 óta, amikor még egyetemista voltam. Szerintem egy ekkora méretű településen teljesen fölösleges pártpolitikai alapon közelíteni bármihez. Az egy dolog, hogy a településen megjelennek a pártok, ez természetes, de a logika más. A kormány, a parlament meghatározza a törvényi kereteket, kidolgozza a gazdaságpolitikát, az adópolitikát, sőt a szociálpolitikát és így tovább. Egy önkormányzat alapjaiban ezen változtatni nem tud, ezek olyan erős keretek, amelyekből nem lehet kilépni, és ez így is van rendjén. Egy önkormányzatnak alapvetően praktikus dolgokkal kell foglalkoznia, mint a környezetvédelem, településkép, közösségi és kulturális élet, helyi szociálpolitika. Ezen belül mindössze öt-tíz százalék a pártpolitikai mozgástér. Nekem semmi bajom a pártpolitikával, az azonban egy egészen más dolog, hogy egy települést pedig működtetni kell.
– Hogy valósul ez meg a gyakorlatban?
– Minden fontosabb fejlesztés előtt egyeztetünk az emberekkel. Nem nagyon vannak a falu életét érdemben befolyásoló döntéseink, amelyek miatt izgulnunk kellene, mert mindegyiknek szilárd alapja van: már a tervezés szintjén egyeztetünk az érintett lakossággal. Az előkészítésbe és a döntésekbe minden érinttetett nagyon hatékonyan bevonunk. Más településekhez képest Csömörön nagyon erős a civil kulturális közösségi élet. Ez egy erős nemzetiségi tradíciójú falu és egy biztos gazdasági lábakon álló település. Az előző vezetés is nagyon lokálpatrióta volt, és mi is azok vagyunk, így hát nagyon hasonló dolgokat viszünk tovább, és remélem, hogy az én utódom – bárki lesz is az – még nálam is jobban ráerősít majd erre. A civil közösségi kulturális jelleg nagyon erős, és törekszünk arra, hogy ne egy nagy rendezvénye legyen a falunak, hanem minden hétvégén legyen, minél több közösség, minél több civil csoport. Az emberek jól akarják érezni magukat, közösségben akarnak élni, és egy ilyen nagyságú település ezt meg tudja adni nekik. Folyamatosan azt halljuk a máshonnan idelátogató emberektől is, hogy ez nagyon feltűnő nekik. A civil modell másik fontos eleme, hogy korrekt viszonyt ápolunk az állammal, a mindenkori aktuális kormányzati szereplőkkel, amibe belefér az is, hogy ha kell, következetesen kiállunk a település érdekében, ha valamilyen központi döntéssel nem értünk egyet.
– Ön milyen jövőképet lát Csömör előtt?
– Úgy gondolom, hogy a legfontosabb településfejlesztési, stratégiai kérdésekben elég nagy konszenzus van a faluban. Hangsúlyoznám azonban, hogy az alapdolgokban van határozott egyetértés, és a részleteket akár a végtelenségig is kivesézzük, éjszakába nyúló települési fórumokon, testületi üléseken. Komoly viták tehát vannak, de alapdolgokban nem. Az egyik ilyen a társadalmi civil közösségeknek a megerősítése és fenntartása, a második a természeti rekreációs szempontok érvényesítése.
Nagyon szerencsés természeti adottságaink vannak, ehhez kapcsolódik a zárt települési jelleg, szinte nincs is átmenő forgalmunk, és nem is nagyon akarunk. Viszont itt van a közelben az M0-s, valamint a főutak, három bekötőút van Budapest felé, tehát sokkal jobb a közlekedésünk, mint más településeknek, amelyeken átmegy a forgalom minden irányban. Ha nem csúcsidőben megyek, beülök a kocsiba, és húsz perc alatt a Városligetben vagyok. Éppen ezért kiemelten fontos számunkra a közlekedésbiztonság. Érezhetően egyre több az autó, egyre több a figyelmetlenség, sok közlekedési gócpontunk van. Ezek megújítására és biztonságosabbá tételére elkészültek a tervek. Az egyik közlekedési gócpontunk az M0-s szervizút, ott körforgalmat szeretnénk kialakítani, amelyekről nemrég egyeztettem Tuzson
Bencével, a térség országgyűlési képviselőjével. A belső részeken is nagyon sok feladat van, ami nyilván sok-sok társadalmi egyeztetést igényel majd a továbbiakban is. Nagyon fontos számunkra a zöld területek megőrzése is: mi nem irtunk erdőt, hanem vásárolunk és telepítünk. A tanuszoda szerintem az egyetlen nagy hiányunk, de fontos a sportkomplexum, akárcsak az iskola minőségi fejlesztése, bővítése is. Új iskolát és bölcsődét is akarunk építeni, ehhez is nyertünk már pályázati támogatást,
tehát a közeljövő fejlesztései ebben az irányban haladnak.
