A szezon végén, a tavaszi időszakban görkorit oktatnak, a nyári szünetben pedig napközis táborokban a városi biciklis közlekedés fortélyaira tanítják meg a gyerekeket – mesélte lapunknak Babos Sándor.
Egy laikus számára úgy tűnhet, hogy hó nélkül síelni nagyjából annyit tesz, mint víz nélkül úszni, a gyakorlatban azonban ez már évtizedek óta megszokottá vált, és olyan lehetőségeket biztosít az érdeklődők számára, amelyek révén tulajdonképpen az időjárás szeszélyeitől függetlenül is folyamatosan foglalkozhatnak a választott sportjukkal. Áprilisban már érezzük a tavasz hangulatát, és sokan vannak, akik az idei nyaralásukat is tervezgetik, ilyenkor egy kicsit más irányba fordul az emberek érdeklődése. Éppen ezért a tapasztalatok és az eredmények szezonvégi összegzésére kértük fel Babos Sándort, a Csömörön működő Babos Síklub vezetőjét, hiszen ez is egy olyan lehetőség, ami nem régóta érhető el itt helyben, kicsik és nagyok, kezdők és haladók számára.
– Csömör sohasem volt egy síparadicsom, hogy kerül ide egy síklub, síiskola?
– Magyarországon elég sokan síelnek, több, mint félmillió síző van hazánkban. Én még gyermekkoromban ismerkedtem meg ezzel a sporttal, később pedig síoktató lettem. Bár a pálya gyakorlatilag nyáron is használható, mi ilyenkor tavasszal felszedjük és felújítjuk, hogy a következő idényre jobb legyen a minősége, ugyanis az iskolánk szezononként szeptembertől áprilisig működik. A szünetnek nem is technikai vagy műszaki okai vannak, hanem nyáron egyszerűen más irányba fordul az emberek érdeklődése, kisebb az igény ennek a sportnak az oktatására, gyakorlására.
– Korábban Budára kellett annak menni, aki hó nélkül is síelni akart?
– Igen, korábban én is Óbudán dolgoztam a Fogarasi Síiskolában. Már ott is nagyon sok olyan vendégem volt, aki erről a részről járt át oda. Ebből jött aztán egy merész ötletem, hogy próbáljunk meg a pesti oldalon is létrehozni egy ilyet. Zuglóban bejött a kezdeményezés, amelyik hamarosan annyira kinőtte magát, hogy már évekkel ezelőtt keresni kezdtem a környéken egy újabb lehetséges helyszínt. Mostanra egymást erősítő dolgok működhetnek egymás mellett: a sportáruház és a sportpálya, sőt, a bringapályával és egyéb, a közelben elérhető lehetőségekkel együtt egyfajta sportkomplexumot hoztunk itt létre.
– Ha azt mondtuk korábban, hogy Csömör nem egy síparadicsom, akkor hozzá kell tennünk, hogy nem is egy tipikusan magashegyi területen fekszik. Egy brit vígjáték, Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le című film jut eszembe erről…
– Igen, mivel itt nem volt hegy, építettünk egyet. Ebben korábban már elég sok tapasztalatunk volt, és nagyon jól is sikerült. Szakmai körökből is, akik látták, lenyűgözve mondták, hogy milyen tökéletesen megcsináltuk. Ez pedig a működésében is tapasztalható, a nagyon jól eltalált lejtőszögekkel ugyanis az oktatáshoz ideális pályát sikerült létrehozni.
– Mi hajtja az embert, amikor nekiáll hegyet építeni?
– Ha arra gondolok, hogy mi motivál mindebben, akkor azt kell mondanom, hogy valójában én egész életemben sportos ember voltam. A legjobban az motivál, hogy a legnagyobb örömmel tölt el, ha megtaníthatok valakit síelni. Idejön valaki úgy, hogy még sohasem állt lécen, és látom azt a fejlődést, ahogy egyre többet megtanul, egyre ügyesebben mozog. Óriási élményt adok neki én is ezáltal, számomra pedig ez a legjobb érzés. Az oktatási módszertanunkat is arra hegyezzük ki, hogy olyan kommunikációval oktatjuk a vendégeinket, amilyet ritkán tapasztalhatnak. Nálunk családias légkörben oktatunk, nagyon odafigyelünk a látogatókra, és pozitív visszajelzésekkel erősítjük a tanítványainkat.
– Milyen volt a fogadtatása itt helyben a sípályának, síiskolának?
– Akik korábbról még nem ismerték ezt a módszert, nem igazán értették, hogy mi ez, sokan jöttek olyanok is, akik csak nézelődtek, csodálkoztak, el sem tudták képzelni, mi lesz ebből. Aztán pedig egyre jobban elterjedt a híre, egyre többen megismerték, így ma már sokan örömmel mondják, milyen jó, hogy van itt helyben egy ilyen lehetőség.
– Hó nélkül síelni – ennek a gondolata kicsit azt juttatja eszembe, mint ha víz nélkül szeretnénk úszni. Hogyan képzelheti ezt el valaki, ha még soha nem látott ilyet?
– Ez egy olyan felület, ami imitálja a havat, tehát csúszik, lehet rajta a síléccel haladni, másrészt pedig a kanyaroknál az apró tüskékből álló műanyag szerkezet biztosítja azt, hogy hasonlóan viselkedjen a síléc, amikor forgatjuk vagy kanyarodunk vele, mint az igazi havon. Ez azt jelenti, hogy forgatásos technikákat is lehet vele gyakorolni. A nagy dombunk hatvan méter hosszú, a kezdőknek fenntartott kisebb pedig nem több tizenöt-húsz méternél. Ezek pont ideális méretek ahhoz is, hogy a kezdőket tanítsuk, illetve a már rutinos sízők egy-egy menettel hat-nyolc olyan kanyart tudjanak megcsinálni, amivel a technikát gyakorolhatják. Aki nálunk elkezdi, az első havas síelésén már élvezhető és biztonságos sítudással rendelkezhet.
– Milyen volt a most záruló szezon, hogyan tudnánk összegezni a tapasztalatokat?
– Ez volt már a második szezonunk, és az előző idényben, a koronavírus-járvány idején készült el a beruházás. Akkor még itt remegtünk, hogy lesz-e belőle valami, vagy a lezárások miatt talán ki sem tudunk nyitni. Nagy szerencsénk, hogy ez egy kültéri egyéni sport, a jogszabály lehetővé tette a működésünket, nyilvánvalóan persze megtettük az óvintézkedéseket, a beltéri részeket pedig egyáltalán nem használtuk abban az időszakban. Így szépen fejlődött a síklub, és a második szezonra már komoly telítettségünk volt, sőt, előfordult olyan is, hogy nagyobb volt az igény, mint amennyi oktatónk van. Ha tehát bárkinek van kedve beállni a csapatunkba, úgy érzi, hogy jól tud síelni és szívesen jönne oktatni, akkor nagy szeretettel várjuk! Ki merem jelenteni, hogy egy nagyon jó szezont zárunk az idén tavasszal.
– Most zárnak, de a munka nem áll meg… Mivel töltik a nyarat?
– A síszezon végén, a tavaszi időszakban görkorit oktatunk a Decathlon parkolójában egy lezárt területen, ez zajlik most. A nyári szünetben pedig a zuglói pályánkon tartunk napközis táborokat, amelyek témája a városi biciklis közlekedés. Mindennap máshova megyünk csillagtúrázni, olyan célpontokra, amelyek nagy élményt adnak a gyerekeknek, miközben felfedezzük itt a környezetünket. Augusztus közepén-végén pihenünk egy kicsit, szeptember elején szereljük fel újra a tanpálya borítását, s ahogy az iskola elkezdődik, mi is akkor tartjuk a beiratkozást, a nyílt napjainkon ilyenkor ingyenesen bárki kipróbálhatja a síelést, szeptember végén pedig már kezdődnek a tanfolyamok. Az idén volt egy támogatott programunk, a Hej-hó, sízni jó!, amelynek keretében a csömöri iskola öszszes alsó tagozatos osztálya járt nálunk kiránduláson, de jöttek még az ötödikesek is, több száz gyermek látogatott el hozzánk a suliból kipróbálni a tanpályát. Sokan azóta is visszajárnak hozzánk, felszerelést sem kell hozniuk, mi adunk lécet meg cipőt, és ezért nem is kell külön fizetni. Az időjárásnak megfelelő öltözetet kell hozni, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy kell felöltöztetni, mintha csak a játszótérre menne ki a gyerkőc. Kesztyűt mindenképp hozni kell, és ajánlott a bukósisak, de megteszi a bringás is, az pedig általában mindenkinek szokott lenni. Úgyhogy még komolyabb felszerelésigényről sem beszélhetünk.
