– Szabó Palócz Attila írása
Nem tudhatom, ki hogyan számol, ki hogyan tervez, de amikor azt látom, hogy május közepén huszonnyolc-harminc fokos hőmérsékleteket mérnek, akkor valahogy úgy érzem, hogy innen már nincs visszaút: a nyár mindenképp elkezdődött. Azt is biztosra veszem, hogy sokan máris eldöntötték, hogy mihez kezdenek magukkal, hova mennek nyaralni, milyen kikapcsolódás felelne meg nekik a leginkább, sőt, többen már a szállásukat is lefoglalták. Mert persze, nem vagyunk egyformák, van, aki nem bír ki egy nyarat sem tenger nélkül, mások inkább a túrázást választják, de azt hiszem, senki sem fog vitatkozni velem abban, hogy mindezek mellett mégis a Balaton a legnépszerűbb.
Meg persze a legkézenfekvőbb is egyben.
Márpedig, ha valami, akkor a nyaralás igazán családi program. Szülők és gyerekek, kicsik és nagyok hangolják össze ilyenkor a programjukat, hogy a nyári táborok, a szünidei elfoglaltságok, no meg persze a munkahelyi kötelezettségek mellett szépen egyeztetve együtt keljenek útra a kiszemelt nyaralóhelyre. Innen már nincs visszaút: a nyár elkezdődött… Hivatalosan – már amennyire hivatalos lehet bármi is a természetben –, ugye, majd csak június 21-től emelkedik jogerőre ez az évszak, de ha most kinézek az ablakon, azt kell mondanom, cseppet sem biztos, hogy teljesen jogkövető módon viselkedne az időjárás.
Mi sem természetesebb annál, hogy szeretjük élvezni mindennek az előnyeit, hiszen egyre gyakrabban népesülnek be a játszóterek – s hamarosan már a strandok is –, egyre több a szabadtéri rendezvény, és megnyitottak a vendéglők, éttermek kiülős teraszai.
S így talán érthető is, hogy az emberek keresik a kikapcsolódás lehetőségét, és vélhetően a hírekre, a közel s távol zajló eseményekre sem figyelnek oda annyira, mint eddig, sőt, ha tehetik, még a fontosabb meccseket, a sportközvetítéseket sem otthon nézik végig képernyőn, a szobában gubbasztva, hanem kivetítőn egy arra alkalmas, kellemes helyszínen. Ha már az élet nem állt meg, legalább használjuk ki a napsütés, a meleg idő előnyeit. Kössünk össze jót, hasznosat, vidámat, örömtelit, kellemest… Ahogyan egy ismerősöm mondta nemrég: ő most lekapcsolja magát a világhálóról, magára hagyja kicsit a világot, elvonul kicsiny kertjébe, még a telefonját is a kocsiban hagyja, nehogy utolérje a kísértés…
Nem meglepő az sem, hogy így már nem követik napi szinten a szomszédos Ukrajnából érkező háborús híreket sem olyan intenzitással az emberek, mint tették azt február 24-e óta szinte folyamatosan, megállás nélkül. Tragikus események történnek a közvetlen közelünkben, karnyújtásnyira tőlünk, s ahogyan Novák Katalin köztársasági elnök is mondta minapi beiktatási beszédében, ez nem a mi háborúnk, de ellenünk, békeszerető, biztonságra, egymás iránti tiszteletre és gyarapodásra vágyó magyarok ellen is vívják. „Mi a békét akarjuk megnyerni, nem a háborút!” – tette hozzá, s amikor arról esik szó, amikor arról beszélnek a politikusok, hazánk vezetői, hogy meg kell őriznünk a stratégiai nyugalmunkat, akkor nekem most az jut hirtelen az eszembe, hogy a fent említett barátom sem hagyhatná magára őrizetlenül a nagyvilágot, s nem zárhatná ki mindennapjaiból a világmindenséget ilyen lezser egyszerűséggel, ha nem lennénk képesek arra, hogy megőrizzük a békét.
Mert a béke afféle előfeltétel. Mi, magyarok, békét akarunk itt, Magyarországon és a szomszédos országokban is – mondta a köztársasági elnök. Békét, mert csak nyugodt körülmények között, kiegyensúlyozott helyzetben haladhatunk előre…
Amikor tehát az utazásra készülődünk, a nyaralásra csomagolunk, a béke mellett tesszük le a voksunkat. Amikor a barátom elvonul a kertjébe, és még a telefonját is hátrahagyva kizárja gondolataiból a nagyvilágot, ő is a békére szavaz.
