Egy magyar község fejlődése
AMIKOR HÍRÜNKET VITTE A SAJTÓ
(Kiküldött munkatársunktól.) A fővárosi sajtó képviselői hivatalosak voltak tegnap Csömörre. Amolyan „első lépés”-féle eseményhez, amellyel egy szegény magyar község megindulni készül a kultúra, a jó sors, egyszóval a kiszámíthatatlan lehetőségű fejlődés felé. Ám a fővárosi sajtó érdeklődésének csápjai a sok politikai és társadalmi szenzáció meg pikantéria közben nem igen nyúlnak el egy pestkörnyéki község élete folyásáig, igy azután, a Budapesti Hírlap munkatársán kívül mindössze egyik reggeli laptársunk képviselője ereszkedett le kocsiján vasárnap délután a festői szépségű csömöri völgybe, hogy meghallgassa néhány lelkes magyar ember községfejlesztő programját, egyben megtekintse ennek a programnak első eredményét.
Csömör község itt van a főváros szomszédságában, alig negyvenöt percre helyiérdekű vasúton a Keleti pályaudvar melletti végállomástól. Mintegy kétezernyolcszáz lakosa között szép számmal van német is, tót is, vallásra nézve túlnyomórészt katolikus, szép számú luteránus és egynéhány zsidó. Három templomuk van – istenfélő kegyes nép ez – egyik katolikus, másik luteránus, a harmadik zsidó. Ha már a templomoknál tartunk, el kell mondani, hogy egyidőben három nyelven tartottak istentiszteletet a katolikus templomban: magyarul, németül meg tótul. Hadd imádhassa mindenki a maga nyelvén az Urat. Igen ám, de amikor németül prédikált a pap, kimentek a tótok, amikor meg tótul igyekezett a fohász a mennyek felé, a németek mentek ki. Egyedül a magyarok hallgatták végig mind a három nyelven mondott prédikációt. Egyik vasárnaptól kezdve azután csak magyarul prédikált a pap. Azóta békesség honol a csömöri templomban. […]
Olyan üde, ózondus a levegője, hogy attól akár világhírű üdülőhely lehetne. Szépségekben is gazdag; s ha azt mondjuk, hogy fekvése, a környező tájak, festő ecsetjére valók, ez nem frázis, hanem valóság, mert mint megtudtuk: „a múlt héten is itt pingált egy hires-neves piktor”, ejnye, a neve nem jut most eszembe. Még nem is olyan régen kitűnő hire volt a csömöri bornak; sokan kereskedtek utána, vitték volna minden pénzért, de „közbejött” a filoxera s ezzel is kisebb lett a reménye azoknak, akik a község fejlesztésén munkálkodnak. S mintha mindez nem lenne elég, óriási áldozatok árán megépítették az országutat egészen a község határáig és bevezették a villanyvilágítást. A község teljesen eladósodott.
– Most mi lesz? – kérdezgették a csömöriek. – Itt már csak valami csoda segít.
Csoda pedig ma nem igen történik s ha történik is, nem Csömörön történik. Kézzelfoghatóbb segítségre volt tehát szükség, és ez a segítés nem sokáig késett. Az ősszel negyven évi szolgálat után, nyugdíjba ment Laky Imre budapesti rendőrfőparancsnok. A kiváló rendőrtiszt, akinek a nevét csaknem az egész országban ismerik, Csömörre vonult vissza egy küzdelmekben, munkában töltött élet fáradalmait kipihenni. A pihenésből azonban nem lett semmi. Alig melegedett meg a községben és ismerte meg annak sok baját, nagyszerű szervező erejével nyomban hozzálátott a munkához. Szomszéd birtokosokkal, gazdálkodókkal és a községben lakó nyugdíjas tisztviselőtársaival rövidesen takarékpénztárat létesített, amely néhány hónap alatt kielégítette a község lakóinak hiteligényeit s mostanáig – az addig 24-30 százalékos kamattal szemben – 12 százalékos kétszázmillió korona betáblázott kölcsönt folyósított. Ez volt a legsürgetőbb teendő, kiragadni a gazdákat az uzsorások „karmai” közül.
A község szélén van egy gyönyörű völgy, kis patak szeli át. Laky Imre tárgyalni kezdett a barátaival és most junius elsején elhatározta, hogy a völgyben – strandfürdőt építtet. A csömöriek fejüket csóválták. Ki ad a vizért pénzt? Laky Imre nem tágitott és julius 10-én megnyílt a strandfürdő. Amerikai gyorsasággal, olcsón, szinte tökéletesen a csömöri iparosokkal építette a Laky Imre alakította részvénytársaság. Hogy minden pénz a községben maradjon. A részvénytársaság tagjai elsősorban csömöriek, földmivesek, iparosok, kereskedők, a községi orvos, a biró, mindenki. Nyolc pengő egy részvény, akárki jegyezhet. A részvénytársaság elnöke Laky Imre, a felügyelő-bizottság elnöke Staub Elemér nyugalmazott honvédelmi államtitkár. Igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok Matrinovich Imre pénzügyi államtitkár, Laky rendőrfőtanácsos, Blucze csendőrtábornok, Kiss altábornagy, Dornig Henrik rendőrfőkapitány-helyettes és igy tovább.
A strandfürdő megnyitása óta óriási változáson ment át Csömör. Olyan mozgalmas az élet, mint a legjobb forgalmú fürdőhelyeken s a nyolcán méter hosszú, 35 méter széles, ideális fekvésű fürdőmedencében vidáman lubickol a környékbeli intelligencia. De nemcsak az intelligencia. Egyszerű tót lányok, fiuk éppen úgy „fizetnek a vízért”. S erre a legbüszkébb Laky Imre. A csömöri strand kulturhivatást teljesit.
A csömöriek tehát boldogan fürödnek a maguk építette strandon és tervezgetnek. Mert a mindig zsúfolt strand csak kezdet. Jövőre harmincszobás üdülőház épül a strand mellett, azután tenniszpálya, futballpálya. Már alakulóban a csömöri házépítő szövetkezet is, amely villákat épit a strand körül. A stranddal szomszédos pompás fensikon meg az Altruista Bank építkezik jövőre.
– Nagy kiránduló- és nyaralóhely lesz hamarosan Csömörből – magyarázzák nekünk lelkesen. – Hiszen ez a magyar Gleichenberg. Egy magasságban vagyunk a Gellértheggyel, a levegőnk kitűnő, vidékünk szép és van egy Laky Imrénk.
Laky Imre a mindenük, aki lépésről-lépésre valóra váltja reményeiket. És Laky mellett ott tesz-vesz, izgul, serénykedik egy kedves öreg ur, közel a nyolcvanhoz, Potoczky Pál. Ő is nyugalmazott rendőrtiszt.
Mind túl az ötvenen, hatvanon és fiatalok, tetterösek, lelkesek. Kiemelik községüket az adósság iszapjából és fiatalos, magabizó léptekkel viszik előre a magyar jövő, a magyar munka küzdelmes utján.
Komlós Jenő (Budapesti Hírlap, 1927. augusztus 3.)
