NAPOS HELYRE AJÁNLOTT A PALÁSTFŰ VAGY A SZELLŐRÓZSA ÜLTETÉSE, ÁRNYÉKOS TERÜLETRE PEDIG INKÁBB KERESSÜNK MEGFELELŐ VIRÁGZÓ NÖVÉNYT, MINT A HARANGVIRÁG VAGY AZ ÁRNYÉKLILIOM
Amikor tavasszal kimegy az ember a kertjébe, különösen szembetűnő változásokat figyelhet meg az örökzöldeken, azonban nem kell megijedni, ezek a növények nagyon is élnek, csak a megelőző évszak időjárása viselte meg őket egy kicsit, látszólag. Ilyenkor a legfontosabb kérdés, hogyan tudjuk pótolni a tápanyagokat és mit tehetünk annak érdekében, hogy újra teljes pompájában díszelegjenek a növényeink. Két fontos szempontot kell figyelembe vennünk a tápanyagokkal kapcsolatban: az egyik a gyep, amelyet a szellőztetést követően gyeptrágyával érdemes kezelni, s ezt évente egyszer-kétszer ajánlott megismételni.
A másik fontos pillért az örökzöldek, az évelők, a gyümölcsfák és a rózsák jelentik kertünkben, amelyek számára szintén van megfelelő szerves trágya, amivel pótolhatók a télen elvesztett tápanyagok. A fák és a cserjék esetében a tápanyag-utánpótlás legjobb módja a lombtrágyázás, amelyet egy megfelelő kézi vagy akár gépi permetezővel gond nélkül bejuttathatunk a levelek és ágak közé. Az eredmény pedig már napokkal később szembetűnő lesz.
Bár a tavaszi hagymások ültetésének nem most van itt az ideje – hiszen ezeket ősszel kell elültetni –, mégis számos lehetőség van arra, hogy olyan növényeket válasszunk magunknak, amelyek ha- marosan virágba borítják az egész kertünket. Lehet ez a rózsa számtalan fajtájának valamelyike, vagy valamilyen évelő. Amíg ugyanis az egynyáriak, vagy az idényjellegű dísznövények csupán ideiglenesen dekorálják a kertet, addig a hosszú ideig az ágyásokban maradó évelők esztétikus keretet adhatnak udvarunknak.
Napos helyre ajánlott a palástfű vagy a szellőrózsa ültetése, ha pedig árnyékos területre keresünk megfelelő virágzó növényt, akkor a harangvirág vagy akár az árnyékliliom is remek választás lehet.
Ha azonban mégis inkább a rózsákra esne a választásunk, az is egy remek döntés: ezeket a virágokat ugyanis kezdő kertbarátoknak is jó szívvel ajánlhatjuk, az alapfeladatok – mint például a szabályszerű ültetés, a helyes öntözés és a szakszerű metszés – könnyen elsajátíthatók, így mindenkinek adott a lehetőség, hogy csodálatosan szép rózsákat neveljen.
A BALKONGYÜMÖLCSÖK DISZKRÉT BÁJA
Annak sem kell elszomorodnia tavasszal, akinek nincs kertje, kisebb-nagyobb udvara, vagy éppenséggel emeleten lakik. Ugyanis senkinek sem kell – kert nélkül sem! – lemondania a saját, friss, zamatos gyümölcsök szüreteléséről. Az új nemesítésű törpe fajták a teraszokon, illetve erkélyeken is jól teremnek ízletes, finom gyümölcsöket. Ehhez legalább húszliteres dézsába ültethetjük a fácskákat, majd rendszeresen kell öntözni és tápoldatozni. Kedvelt balkonnövény például a Griotella meggy. Ennek csüngő ágain rengeteg zamatos, nagyméretű gyümölcs fejlődik, a szüreteléshez pedig létrára sem lesz szükségünk! Ez ugyanis kis növésű fajta, amely friss fogyasztásra vagy feldolgozásra egyaránt alkalmas. Akár egy nagyobb dézsában a balkonon is nevelhető. Hasonló a helyzet Star Krimson oszlopos körtével is: ez egy új körtefajta, amely elsősorban kisebb kertekbe vagy edénybe ültetve a teraszokon, az erkélyeken is tartható. Fénylő, nagy, narancspiros termései lédúsak, olvadó húsúak. Gazdag termése egyenesen a fáról fogyasztható.
VEGYSZERREL VAGY NÉLKÜLE?
Ha vegyszermentesen szeretnénk finom gyümölcsöket termeszteni, érdemes megmetszeni a gyümölcsfákat, és eltávolítani róluk a gyümölcsmúmiákat, amelyek a fertőzések melegágyai lehetnek. Ezek után érdemes egy kéregtisztítást is beiktatni, erre kifejezetten még a rügypattanás előtti időszak az optimális. Ehhez használjunk drótkefét és fakaparót, és bár fáradtságos munkáról van szó, mindenképpen érdemes egy fél napot rászánni. Ugyanis az elhalt kéregdarabok alatt rengeteg kártevő rakta le petéit, ezek aztán nagy pusztítást tudnak végezni kertünk minden növényén. Ezután paraffintartalmú szerrel mossuk is le a fakérget.
ADJUNK TERET A GYÜMÖLCSFÁKNAK!
Az egyik leggyakoribb hiba a gyümölcsfaültetésnél a területigény figyelmen kívül hagyása. Már az ültetésnél számolnunk kell ugyanis azzal, hogy a gyümölcsfáknak határozott helyigényük van. Egy kis cse- mete olyan, mint egy kóró, amikor hazavisszük a kertészetből, de néhány év alatt terebélyes fává fejlődik. Sokan hibáznak, amikor tele akarják zsúfolni a kertjüket finom, termő csemetékkel, mert ha megnőnek, az egymás nyakára ültetett fáknak nem jut majd elég napfény a lombkoronától. A magas fáknak (mint a dió és a gesztenye) hatvan négyzetméter kell, a közepeseknek (mint az alma és a körte) nagyjából harminc négyzetméter. De ma már sok kisebb, determinált méretű gyümölcsfafajta is beszerezhető, amelyek szerényen beérik akár csak tíz-tizenkét négyzetméterrel is. Erre mindig kérdezzünk rá a kertészünknél!
