EMLÉKMORZSÁK VÁROSUNK TÖRTÉNETÉBŐL
„A Budapest-Vác közötti vonalon, nagyjából félúton található egy furcsa formájú, 14 500 lakosú nagyközség. Göd – településének szerkezetét nézve – két, nagyjából egyforma háromszögből tevődik össze, kicsit olyan, mintha egy óriási pillangó szállt volna le a Duna partjára. Az alakzat két széle: Alsógöd és Göd 1970 óta alkot egyetlen települést, szervesen együtt fejlődve nőnek össze ma is. […] …a település látványos fejlődésen ment és megy keresztül. Erről és az új önkormányzati testület feladatairól beszélgettünk Szegedi Sándorral, az önkormányzati választáson győztes polgármesterrel, az addigi alpolgármesterrel.
– Egy kínai mondás szerint, ha az ember újat akar, az állóvízbe elég egyetlen kavicsot hajítania, s aztán csak várnia kell. Ön egy ilyen, képzeletbeli »kavics«, hiszen eleinte azzal vádolták meg, hogy túlságosan vállalkozó szemléletet képvisel.
– Ha arra gondol, hogy a négy éve meghirdetett és elkezdett, vállalkozáscentrikus önkormányzati tevékenységem gyümölcse-e a nagy fölénnyel nyert polgármesterré választásom, igent kell mondanom. Gödön élek 25 éve, sikeres embernek mondhattam magam már a helyi politizálással való kapcsolatom előtt is, hiszen azzal csak 1994- től foglalkozom. Az eredményekért tenni kell. A lakosság most valószínűleg ezt a munkámat értékelte. A példánál maradva: az általam keltett »hullámverés« persze nem mindenkinek tetszett, és nem tetszik ma sem. Ellenállást váltott ki például az áruház építése, a golfpálya és a szálloda terve, az utak stabilizálása, sőt a sportcsarnok építésének terve is. Pedig minden gyarapodás Göd szükséges fejlődését szolgálja, és ezt mára a lakosság többsége is így látja. A »hullámok« változást hoztak. Valóban csak ki kellett várni.”
(Szabó M. István: „A település nem állhat meg félúton”, Magyar Nemzet, 1998. november 5.)
„– Alsógöd községi tanácsa felhívja mindazokat az ingatlantulajdonosokat, akiknek Alsógöd területén házhely ingatlanuk van, 1966. július 31-ig személyesen vagy írásban jelentsék a községi tanácsnál, mert ellenkező esetben a közölt határidő után a beépítetlen házhelyek a fennálló rendelkezések értelmében kisajátításra kerülnek.”
(MAGYAR NEMZET, 1966. MÁJUS 15.)
„– Az áradás levonultával újra megindul – több helyen már meg is kezdődött – a forgalom a dunai révátkeléseken. A Pest megyei Kishajózási- és Javító Vállalatnál közölték, hogy Szob és Pilismarót között mind a személy, mind a teherforgalom menetrend szerint megindult. A Dömös és Dömös-átkelés, valamint a Dunakeszi és Horány közötti révnél is menetrendszerű a személyforgalom, úgyszintén Nagymaros és Visegrád, Vác és Tahitótfalu között is. Ez utóbbiaknál a teherforgalmat március 23-án, hétfőn indítják. Közlekedik a rév Surány és Felsögöd, Szigetmonostor–Alsógöd, Szigetmonostor és Alsógöd, valamint Szentendre és Szigetmonostor között. A Kisoroszi–Verőcemaros, a Kisoroszi–Visegrád, a Pócsmegyer–Leányfalu, a Szigetmonostor– Határcsárda, a Lupa-sziget–Budakalász közötti révátkeléseken március 22-én, vasárnap üzemkezdettől megindítják a személyforgalmat.”
(MAGYAR NEMZET, 1981. MÁRCIUS 22.)
„Csaknem hatezer éves leletek bizonyítják, hogy Göd, a Duna bal partján, a fővárostól 24 kilométerre fekvő település az új kőkortól kezdve lakott volt. Találtak szarmata emlékeket az időszámítás kezdete tájáról, és bizonyíthatóan létezett itt egy nagy római tábor, Contra Constantiam néven. Felsőgöd területén ma is megtalálhatóak egy XII. századi földvár nyomai, de írásos emlékek csak a XIII. század második felétől szólnak a településről. Első birtokosa Sebred volt, majd kétszáz évig a Szécsi család birtokolta, a török hódítás után azonban megszűnt a falu, csak puszta maradt a helyén.
A terület 1736-tól a Grassalkovich család tulajdona, 1867-től pedig egy új földesúr, Nemeskéri-Kiss Miklós irányítja a gödi puszta sorsát. A múlt század végén kezdődtek meg a parcellázások, majd a villák építése. Göd népszerű nyaralóhellyé vált, 1914- ben önálló községgé alakult Felsőgöd, 1921-ben pedig Göd és Kisgöd településekből Alsógöd néven egy másik község jött létre. 1924-ben katolikus, 1939-ben református templom épült, s szintén 1939-ben készült el a zsinagóga. Az első óvoda és iskola 1930- ban kezdett működni.
1960-ban Alsó- és Felsőgödnek összesen 3830 lakója volt, akik 1970-től már – a két község egyesítése miatt – gödi polgárok lettek. Ezzel sokan az elmúlt csaknem három évtized alatt sem tudtak megbarátkozni…”
(Göd, a várossá érett óriás falu, Népszabadság, 1998. február 2.)
