Minden gyermekkori emlékemben ott van Csömör egy-egy szeglete
nyilatkozta lapunknak Paulinusz Eszter, akit diákéveiben egyszemélyes
intézőbizottságnak neveztek a tanárai
Nem hiszem, hogy bárki is teljes mértékben elégedett lehetne saját magával – fogalmazott a lapunknak adott interjúban a felettébb sokoldalú Paulinusz Eszter, aki fiatal kora ellenére már számtalan területen kipróbálta magát, az utóbbi időben pedig egy új táncformát, a salsationt igyekszik meghonosítani hazánkban, óráit Csömörön is egyre többen látogatják. Ebből adódott, hogy mostanság már egykori tanárait is ő oktatja a mozgásnak erre az izgalmas válfajára, amit ő kimondhatatlan örömmel fogad és megtiszteltetésként él meg. Az elmúlt időszakban egy kisebbfajta közösség szerveződött a salsationórák köré, fiatalok és idősek egyaránt igyekeznek ellesni ennek az idehaza ma talán még kevésbé ismert, de nálunk már egyre népszerűbb irányzatnak a titkait. Ma már úgy érzi, hogy képes tenni is azért, hogy ő maga alakítsa a saját jövőjét – mesélte lapunknak Paulinusz Eszter, aki már évek óta a tánc és a mozgás megszállottja.
– Többgenerációs csömöri családból származik. Mennyire mélyek a kötődései a településhez?
– Igen, már a nagyszüleim is idevalósiak voltak, Gegeny Jancsi bácsi és Fabók Tercsi néni nevét szinte minden csömöri hallotta már. A szüleim egy bálon ismerkedtek meg, és itt alapítottak családot. Édesapám ismert kézilabdázó, anyukám pedig – sok gyermeknek csak Mazsi néni – előbb orvosírnok, majd harmincöt évig a helyi általános iskola titkára volt. Nekem Csömör az otthonom, még ha a munka Budapestre is szólít. Itt van a szülőházam, itt él édesanyám, és minden hétvégémet itthon
töltöm. Minden ide köt, itt jártam iskolába, imádtam azokat az éveket. Egyrészt a sors ajándéka, hogy édesanyám mellett lehettem, másrészt pedig délelőttönként azokkal töltöttem az időt, akikkel később az utcánkban játszottam. Minden gyermekkori emlékemben ott van Csömör egy-egy szeglete.
– Mire emlékszik a legszívesebben?
– A Bulgárkert a gyermekéveim egyik nagyon fontos helyszíne volt, valahányszor hazafelé tartottunk a többiekkel, mindig betértünk oda játszani. Ugyanilyen kedves emlék az utcabeli fiúkkal való focizás is.
– Kimondhatjuk tehát, hogy boldog diákéveket élt meg Csömörön?
– Nagyon szerettem iskolába járni. Nagyon könnyen és gyorsan tanultam. Másrészt pedig sokat szerepeltem a különféle iskolai rendezvényeken, szavalóversenyeken. Talán anyukám példáját követve, de állandóan intézkedtem, mindig tüsténkedtem valamiben. A tanáraim ezért egyszemélyes intézőbizottságnak neveztek el.
– A sors valamiféle fintorának tekinthetjük, hogy most Ön tanítja egykori tanárait?
– Több csömöri tanító is járt már az óráimra. Jelenleg is egy volt tanárom, Hliva Timi néni az egyik legaktívabb táncos a csoportomban. Kimondhatatlan öröm és megtiszteltetés, hogy én is átadhatok nekik valamit. Alig várom, hogy a csömöri kisiskolásokat is mozgásra bírjam egy jó kis latinos fitnessórán.
– Más most csömöri gyereknek lenni, mint az Ön gyermekkorában?
– A körülmények jelentősen megváltoztak… Fantasztikus Csömör fejlődése! A gyerekek nem is tudják, hogy milyen szerencsések. Az iskola mögötti sportpálya maga a csoda. Ha tizenöt évvel fiatalabb lennék, minden időmet ott tölteném a barátaimmal. Számomra azonban a felnőttek és az idősebbek is fontosak, őket is mozgásra csábítom. Van a csoportomban olyan is, aki már elmúlt hatvannyolc éves. De ott van az édesanyám, a nővérem, a nagynéném és az unokatestvérem is.
– Hogyan éli meg a táncot?
– A tánc nekem az inspiráció átadását jelenti a tanítványaimnak: szeressék magukat, a testüket. Nyugodtan élvezzék azt a lazaságot és vidámságot, amit a tánc közben felszabaduló endorfinok, boldogsághormonok váltanak ki. Mindeközben pedig észrevétlenül védik a saját egészségüket, az edzés megterhelés nélkül formálja az izmaikat.
– Mi ez a speciális mozgásforma, amit átad a tanítványainak?
– A salsation a tánc és a fitness keveréke, alapítója a venezuelai Alejandro Angulo. Idehaza, Faluvégi András mentorom táncstúdiójában találkoztam először ezzel az irányzattal, neki köszönhetem, hogy megismertem, és egyáltalán azt is, hogy bevezetett a tánc világába. Nem tudok elég hálás lenni neki azért, hogy felkarolt, és büszke vagyok arra, hogy a salsation stílust András vezetésével én folytathatom többek között Csömörön is.
– Igen fiatalon dolgozni kezdett. Ennek mi volt az oka?
– Édesapám elvesztése miatt viszonylag gyorsan fel kellett nőnöm és a tanulmányaim mellett dolgozni kezdtem. Ezt láttam egyébként a nővéremtől is. Voltam már pedagógiai asszisztens, modellkedtem és statisztáltam filmekben is. A táncoktatás mellett jelenleg is a táncstúdió menedzsere és marketingese vagyok. Vonz ez a világ.
– Hogy tudja összeegyeztetni ezt a rengeteg különféle tevékenységi formát?
– Ebben nagyon szigorú vagyok önmagammal szemben: addig maradok egy szerepkörben, amíg élvezem és lehetőséget látok benne a fejlődésre. Most úgy érzem, hogy a tánc világa az, ahol egyaránt adhatok és kaphatok is.
– Van még olyan álma, amit nem váltott valóra?
– Nagyon szeretnék utazni és világot látni. A tánc világában is sok lehetőség rejlik az utazásra. Tavaly kezdtem aktívabban Pro-Am táncolni, ami azt jelenti, hogy egy profi és egy amatőr táncos együtt indul a versenyeken. Zilahi Szabolcs magyar bajnok a partnerem, ez megfelelően nagy kihívás nekem a közeljövőre.
– Ezek szerint elégedett önmagával?
– Nem hiszem, hogy bárki is teljes mértékben elégedett lehetne saját magával. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, néha rácsodálkozok a régmúlt történéseire. Maradjunk annyiban, hogy úgy érzem, ma már képes vagyok tenni is azért, hogy én alakítsam a jövőmet.
