Nagyon szerencsés ember vagyok, és ezt mondom még akkor is, amikor nagyon nem megy a szekér, vagy nagyon rosszul alakulnak a dolgaim – mesélte lapunknak Torontáli Róbert, a CSTE karate szakosztályának vezetője.
Jelenleg a CSTE a legsikeresebb sportegyesület Csömörön – mondta el a lapunknak adott interjúban Torontáli Róbert 4. danos mester, a karate szakosztály vezetője, akivel a náluk folyó munka részleteiről beszélgettünk. Tavaly novemberben a Sziget Kupa országos bajnokság hatszáznál is több indulója közül két-két arany és ezüst, valamint hét bronzéremmel tértek haza a versenyzőik. Ekkor mutatkozott be a fiú kata csapat is, amelyik ugyancsak bronzérmet hozott haza Csömörre.
– Gondolom, a sikerek nem az égből pottyantak. Milyen munka áll ennek a hátterében?
– Ezeknek a sikereknek nagyon sok összetevője van. Én már harmincnyolc éve karatézom, tehát ennyi idő alatt némi tapasztatot már összeszedtem. Szerencsésnek tekinthetem magam, hogy a világ legjobb mesterei vettek annak idején a szárnyuk alá. Nagyon hálás vagyok például azért, hogy egy olyan embertől tanulhattam, mint Masafumi Shiomitsu 9. Dan Hanshi, a világ egyik legnagyobb karatemestere, egyben a Wado-Ryu Karate-Do európai főinstruktora. – Hogyan kezdett gyerekekkel foglalkozni? – Még mielőtt gyerekekkel kezdtem volna dolgozni, én már nagyon sok időt és energiát beleöltem ebbe a sportba. Az elmúlt években, amikor felfedeztem, hogy a gyerekeink nagyon tehetNagyon szerencsés ember vagyok, és ezt mondom még akkor is, amikor nagyon nem megy a szekér, vagy nagyon rosszul alakulnak a dolgaim – mesélte lapunknak Torontáli Róbert, a CSTE karate szakosztályának vezetője ségesek, és még több tudásra lenne szükség a nevelésükhöz, beiratkoztam a Testnevelési Főiskolára, ahol elvégeztem a szakedzői szakot, utánpótlás specializációval. Itt megtanultam, hogyan lehet még jobban fejleszteni a gyerekeket. Sikerült nagyon jó közösséget kovácsolnunk a szakosztálynál, aminek a részét képezi például az is, hogy a szülők nagyon támogatják a gyermekeiket. Ezt ugyanis megfelelő hátország nélkül nem is lehetne csinálni.
– Ha végignézzük a versenyeken elért eredményeket, edzőként meg lehet elégedve a tanítványai munkájával?
– Felesleges is volna titkolnom: én ezt nagyon szeretem csinálni. Mielőtt teljesen az edzősködés felé fordultam volna, csaknem húsz évig voltam katona, tehát van tapasztalatom a kiképzésről is, és megtanultam azt is, hogy egyes szituációkban hogyan kell bánni az emberekkel. Tehát szeretem ezt csinálni, és beleadom az összes energiámat, az utolsó filléremet is erre költöm. Mivel olyan szerencsés voltam, hogy nagyon jó mesterektől tanulhattam, akiktől nagyon sok tudást összeszedhettem, hát az a minimum, hogy ezt továbbadom, különösen akkor, ha olyan gyerekekkel tehetem, akik ráadásul csillogó szemmel igyekeznek ezt elsajátítani. A CSTE karate szakosztályában természetesen vannak felnőttek is, ami ugyancsak hihetetlenül jó dolog, hiszen a mai világban az emberek nemcsak délután négyig dolgoznak, hanem utána még rohangálnak a gyerekekért vagy másik munkahelyre, mellékállásba, intézik az ügyes-bajos dolgaikat, akármilyen feladatuk legyen is. Így tehát egészen különleges dolognak tartom, hogy még ezek után is le tudnak jönni a felnőttek is, és egy komoly harcművészetet próbálnak meg elsajátítani. Ez egy valóságos csoda.
– Akadnak olykor nehézségek is a munkában?
– Mindig azt szoktam mondani, hogy én egy nagyon szerencsés ember vagyok, és ezt mondom még akkor is, amikor nagyon nem megy a szekér, vagy nagyon rosszul alakulnak a dolgaim. A harcművészet és a karate ugyanis megtanított arra, hogy le kell nyelni néha a rosszat is, mert ez is az élet része, és utána megint jó lesz minden, mert küzdünk és felemelkedünk. Úgyhogy a CSTE karate szakosztálya most is és az elmúlt években is egy nagyon nagy sikersztori. Jelenleg két edzővel dolgozunk, összesen ötvenketten vagyunk leigazolva, a karate szövetség által kiadott versenyengedéllyel. Szerintem ez helyi viszonylatban egy csoda, de én minden viszonylatban nagyon élvezem.
– Milyen arányban oszlanak meg a felnőttek és a gyerekek a tagságban?
– Nyolcvanöt-kilencven százalék körül mozog a gyerekek aránya, és természetesen a felnőttek vannak kevesebben. Ők a mai feszített világban, sajnos, ritkán és csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen edzésekre járjanak. Van viszont olyan tanítványunk is, aki idős kora ellenére, már nyugdíjasként döntött úgy, hogy lejön, és kipróbálja ezt a sportot. Ez nagyon-nagyon szívmelengető érzés.
– Hogyan szerveződnek az edzéseik, hány korosztályban?
– Csömörön van egy kezdő csoportunk, egészen a legkisebbektől nagyjából tizennégy-tizenhat éves korukig edzenek itt a fiatalok. Ha túl vannak a kezdő lépéseken, és jól haladnak, akkor nagyjából egy-másfél év után van esély arra, hogy bekerüljenek a haladó csoportba, amelyik már nagyon komoly munkát végez. És persze van egy felnőtt csoportunk is. Nagy szívfájdalmam, hogy ovis csoportot most nem tudunk működtetni a koronavírus-járvány miatt. Ez nagyon szomorú számomra, mert van egy nagyon jó edzőnk, aki egyébként az ovis csoporttal foglalkozna, bár ő nem helybeli, de nagyon népszerű itt Csömörön, a gyerekek is nagyon szeretik. Ő viszont már idősebb ember, ezért úgy védjük őt – hogy minél tovább lehessen nekünk –, hogy most nem engedjük a gyerekek közelébe.
– Tehát az ő védelmében szünetelnek most az ovis edzések?
– Igen, mert az egészség és az élet védelme a legfontosabb, ez az elsődleges feladatunk, utána vagyunk csak sportolók. Akárhányszor keresett meg bennünket az NNK, hogy ellenőrizze, milyen covidprotokollt alkalmazunk, mindig nagyon elégedettek voltak. Sőt, előfordult olyan eset is, hogy az ügyintéző a beszélgetés végén azt mondta, bárcsak az ő gyermekei is ide járhatnának. Ez konkrétan így elhangzott.
– Az elért eredmények mennyire ösztönzik a gyerekeket a további munkára?
– Mi vagyunk jelen pillanatban a legsikeresebb sportegyesület Csömörön. Egy összetartó közösséget alkotunk. Olyan szülői támogatással, amit nagyon kevés sportegyesület mondhat a magáénak. Sokszor még a szülők is edzenek a terem hátsó részében, amíg tart a gyerekedzés. Nem kint cigiznek valahol a sarkon, nem sört isznak addig, amíg a gyerekekre várnak, nem a telefonjukat nyomkodják, hanem ők is a részesei kívánnak lenni az itt zajló folyamatoknak. Én úgy látom, hogy ők is nagyon jó és nagyon komoly edzésmunkát végeznek.
– Ezek szerint jó hangulatban folyik a munka?
– Az a szerencsénk, hogy igen.
– Mennyire szófogadóak a gyerekek?
– Minden gyerek annyira szófogadó, amennyire jól bánnak vele. Úgy gondolom, hogy én nagyon könnyen megtalálom velük a közös hangot, és nagyon könnyen tudom őket motiválni. Bejönnek hozzám egy nehéz iskolai nap végén, és jókat tudunk röhögni, de közben pedig átalakul az egész foglalkozás egy nagyon komoly munkává. Összehangolódnak ők is, és az edzés végére olyan fegyelmezett és olyan csodálatos munkát végeznek, hogy minden tiszteletet megérdemelnek.
– Milyen tervekkel vágtak neki az idei évnek?
– Folytatjuk a megkezdett edzésmunkát, de újdonságot jelent majd, hogy az idén együtt dolgozunk egy táplálkozási szakértővel is, akihez önkéntesen mehetnek el a gyerekek. Ezzel szolgáljuk azt is, hogy ne csak ők étkezzenek majd egészségesebben, hiszen a családjukra is óhatatlanul hatással lesznek ezzel. Olyan dietetikushoz megyünk, aki azt mondja majd meg nekik, hogy a számukra, az ő testalkatukhoz és életkorukhoz mi a legoptimálisabb étkezési mód. Így aztán jókat esznek, egészségesen táplálkoznak, és nemcsak ők lesznek jobban tőle, de a családjuk is.
