MINDNYÁJUNKNAK VAN A LEGYŐZHETETLEN CSODAKANCA EMLÉKEZETÉHEZ KÖTHETŐ SZEMÉLYES ÉLMÉNYE
Március 17-én, vagyis két nappal a nemzeti ünnepünk után volt Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca születésnapja, és ugyanakkor a halálának az évfordulója is, így tehát egyszerre volt okunk az ünneplésre és a méltóságteljes megemlékezésre is. A feljegyzések szerint ugyanis Kincsem 1874. március 17-én született, majd tizenhárom évvel később, 1887-ben ugyanezen a napon pusztult el. A világ legsikeresebb versenylova ötvennégy versenyéből ötvennégyet megnyert, vagyis százszázalékos teljesítménnyel szerepelt pályafutása során az ügetőkön, és soha nem akadt legyőzője.
Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő lótenyésztő birtokán, egy csillag jeggyel a homlokán született. Nevét bár csak egyéves korában kapta, mégis ennek alapján történt annak kiválasztása. Blaskovichék persze akkor még nem is sejthették, hogy a sárga csikó neve már önmagában is telitalálat, hiszen a későbbiekben valóban kincset ért – egy mesés vagyont jelentett az értéke –, és nemcsak a tulajdonosának, de az egész magyar nemzetnek és a magyar lótenyésztésnek is a büszkeségére vált.
„Kincsem, aranyom! Talán így becézett a nagymamám, a szegedi: kicsi kincsem. S talán így a későbbi szerelmesem. De annyi mindent jelenthet egy szó, mindenkinek mást. Arany Jánosnak Juliskát, a lányát, és egy finom fánkot; egy 19. századi lótenyésztőnek egy kancát, aki ötvennégy versenyen indult, s ötvennégyszer győzött. A természettudósnak harcsát, békát, tengelicét. […] Kertész Erzsi írónőnek Noémit, a félős kislányt, aki legyőzve félelmeit, nagy tetteket visz végbe; Somfai Annának az időt jelenti, Szalai Zsolt közgazdász anyagi értelemben gondolkozik a kincsről, számára mégis minden Isten tulajdona. Tóth Mátyás bábszínházat álmodott e szó köré” – fogalmazott nemrég lírai hangvételben Konkoly
Edit újságíró, amikor Kincsem, a csodakanca jelentőségét méltatta. Tény azonban, hogy Blaskovich ménestulajdonos 1863-ban kezdte el az angol telivérek tenyésztését Tápiószentmártonban. Elhatározta ugyanis, hogy az 1874-ben született csikók közül néhányat elad. A következő évben jelentkezett két vevő: Orczy báró és Lónyay gróf. Körülményes alkudozások után úgy egyeztek meg, hogy a Kincsem nevű sárga csikón kívül mindegyik tetszik a vevőknek.
Ezért maradt hát Kincsem a tápiószentmártoni ménesben, ősszel azonban Gödre került, és kétéves korában elkezdődött a versenyzői életszakasza. Trénere az Angliából Gödre költözött Robert Hesp lett. Ekkoriban jó néhány, angol telivérek tenyésztésével foglalkozó szakember, illetve lovász, patkolókovács, állatorvos és nyeregkészítő is érkezett a Monarchiába. Francis Cavaliero, Thomas Benson és Robert Hesp volt a három legjelentősebb tréner közülük. Kincsem első hat győztes futamát németországi versenypályákon teljesítette.
Volt a ménesbirtokon egy fekete-fehér nőstény macska, Kincsem legkedvesebb cimborája. Sok időt töltöttek együtt a ló istállójában, a macska naponta elkísérte a tréningjeire is. Egy anekdota szerint Kincsem a macska nélkül nem volt hajlandó elindulni a versenyein. Egyszer a franciaországi Boulogne-sur-Meri kikötőben az egész istállószemélyzet kétségbeesetten kereste a macskát, amikor az történetesen elkóborolt a ló mellől.
Kincsem egyik budapesti futamán, 1877-ben mindenki biztos volt a csodaló győzelmében és a fogadások történetében ekkor fordult elő először, hogy a győztes után nem, hanem csak azoknak fizettek ki nyereményeket, akik a második helyen befutó lóra tették meg tétjeiket. Kincsemre nem lehetett fogadni! Mert az nem érte volna meg a bukmékereknek…
Kincsem így hát fogadások nélkül indult el a futamon, és mit sem törődve az így kialakult helyzettel, természetesen ezúttal is az első helyen ért célba. Háromévesen megnyerte az osztrák Derbyt, de nyert Baden-Badenben, Pozsonyban és a „Magyar St. Leger-díj” pesti futamán is (a St. Leger a hároméves lovak utolsó nagy csatáját jelenti világszerte, extra hosszú távon, kétezernyolcszáz méteren). Négyévesen Bécsben kezdte meg a versenyszezont, 1878. április 22-én, de addigra már huszonhét versenyen indult vereség nélkül.
S mivel Kincsem minden versenyére Gödről indult, győztesen pedig mindig ide tért vissza, számunkra különösen fontos a csodakanca emlékezete, s talán ezért mondhatjuk ki ma már fenntartások nélkül, hogy mindnyájunknak van egy hozzá kötődő személyes élménye. Mert Kincsem emlékezete a miénk, mi pedig ezer meg ezer szállal kötődünk hozzá.
Kincsem sorrendben huszonnyolcadik versenyét 1878. augusztus 1-jén rendezték meg, s a korabeli hírlap szerint „Blaskovics Ernő ur szelekkel versenyző kanczája Angliában is győztes lett”
