A tavasz számomra minden évben hoz magával egyfajta felszabadultságot, őszinte optimizmust. Hiszen, amikor a téli hideg időjárás, a fagyok után végre kisüt a nap, nemcsak a természet kel csodálatos új életre, hanem az em- berek is megkönnyebbülnek. Legalábbis én gyermekkorom óta azt tapasztalom, hogy ilyenkor valamiféleképp mindenki vidámabb, mint a megelőző hónapokban volt. Márpedig vidám arcokat látni, mosolygó emberekkel találkozni akkor is öröm, ha éppen nem is tudjuk, hogy az adott pillanatban ők minek örülnek. A gyermekkorom óta magamban hordott tavaszi kincstári optimizmusomat pedig az idén külön is felfokozza, hogy ebben a hónap- ban új polgármestert választunk városunk élére. A Gödi Helyi Választási Bizottság április 11-én kisorsolta a május 14-i időközi polgármester-választásra bejelentett jelöltek szavazólapi sorrendjét, és ennek értelmében Kammerer Zoltán, a háromszoros olimpiai és világbajnok kajakozónk, a gödi sportlegenda a kettes számot kapta, míg az 5-ös számú egyéni választókerületben ő lett a hármas.
Egy szó jutott eszembe, amikor elolvastam az erről szóló tudósításokat: mesterhármas!
Ízlelgessük csak ezeket a tényszerű számokat…
És akármennyire ízlelgetjük is, nem áll szándékomban letagadni, hogy én már tudom is, hogy melyik számot fogom bekarikázni azon a bizonyos szavazólapon, amit május 14-én majd a kezembe adnak a szavazóhelyiségben. Mert azt súgja nekem a tavaszi optimizmusom, hogy az idei napsütés, az új életre kelő természet, a fokozato- san felmelegedő időjárás városunk számára is elhozza a változás, az új életre sarjadás lehetőségét. Ehhez pedig összefogásra van szükség! Minden olyan gödi lakos összefogására, aki kötődik városához, és akinek fontos, hogy megoldódjanak végre az évek óta csak halogatott, elhessegetett, a városháza épületében a szőnyeg alá söpört problémák. Ha végigjárjuk városunk utcáit, nem is nagyon kell keresnünk vagy kutatnunk, tulajdonképpen első pillantásra is láthatjuk mindenfelé, hogy mi mindent hanyagolt el a városvezetés az elmúlt években. Az idén ta- vasszal pedig végre nemcsak a fák rügyezhetnek ki és nemcsak természet borulhat zöldbe, hanem végre a város is – újra! – fejlődő pályára állhat.
Ehhez van szükségünk nekünk, gödieknek, együtt, arra az energiára, amit Kammerer Zoltán neve jelent a má- jusi szavazócédulánkon.
Eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor – hányszor és hányszor – szurkoltunk neki a sportközvetítéseket nézve, az olimpiai játékok vagy a nagy nemzetközi megmérettetések, a világversenyek alkalmával. Én azok közé tartozom, akik látták őt a dobogó legfelső fokán állni, miközben szólt a himnusz, a háttérben pedig felvonták a magyar nemzeti lobogót. Annak a Kammerer Zoltánnak a tiszteletére, akit mi, gödiek, tulajdonképpen mindany- nyian ismerünk, vagy legalábbis ismerhetünk. Innen, a városunk utcáiról, a sarki boltból, a zöldségestől… Igen, és elsősorban a Duna-partról. A vízről – mondhatnám viccesen. Nekünk ő egy helyi srác a szomszédból, innen, a másik utcából. Aki most nekünk, és a városunknak, Gödnek akar dicsőséget szerezni. Kammerer Zoltán, aki majd polgármesterként értünk akar dolgozni. Engem lenyűgöz a közvetlensége, ahogyan a hétköznapokban tulajdon- képpen csak véletlenül összefutva is leáll beszélgetni a szomszédokkal, az ismerősökkel a másik utcából, a boltból, a zöldségestől…
S ha most arra gondolok, hogy ugyanennyi energiát, ugyanezt a munkát, hitet, akaratot, eltökéltséget és alá- zatot beleteszi majd a városvezetésbe is, akkor Göd fejlődésének nem lesznek határai… Meggyőződésem, hogy személyében egy olyan ember szerepel majd a májusi szavazócédulánkon, aki képes kivezetni városunkat abból a megfeneklésből, amelybe az elmúlt évek városvezetése belelavírozta. Ehhez van hát szükség mindazoknak az ösz- szefogására, akik ezt a várost egy fejlődő, gyarapodó közösségként szeretnék látni. Mert ebbe születtek bele, eb- ben nőttek fel, vagy éppenséggel ez ragadta meg őket, amikor új otthonukat kiszemelték itt, ahol ma már nem- csak otthon és otthonosan érzik magukat, hanem valóban otthonra is leltek.
Csabai Márk
