Ha február, akkor Valentin-nap. Vagyis, ahogyan magyarosabban mondani szoktuk: Bálint-nap. Márpedig a Bálint-nap azért is jó – és fontos! –, mert, mint azt mindannyian tudjuk, szerelmesnek lenni: igenis jó. És persze ki ne látná ismerősek az ebben az időszakban minden tárgyon, minden kiadványon, minden kütyün, minden képernyőn, minden mennyiségben megjelenő rózsaszín kis szívecskéket? Azonban még véletlenül sem kell ezen mosolyognunk, vagy idegenkednünk ettől a szokástól, ugyanis a február 14-én ünnepelt Szent Bálint, azaz Római Szent Bálint (latinul: Valentinius) áldozópap – aki a római keresztényüldözések 3. századi mártírja volt –, a katolikus egyházban időközben a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje lett. Ünnepnapja tehát nemcsak a Bálintok és a Valentinok névnapja, de a nyugati kultúrában a szerelmesek napja is egyben.
Érdekességként jegyezhetjük meg, hogy a Szent István-társulat gondozásában 1932-ben megjelent négykötetes Szentek élete című kiadvány két Szent Bálintot is jegyez február 14-énél. Kettejük története pedig szorosan összefügg. A Szent Bálintok korában, vagyis az időszámításunk szerinti 3. században azonban még a születés időpontját csak a legritkább esetekben jegyezték fel, a korabeli történelmi személyiséget tehát – főleg, ha a névazonosság is fennáll közöttük – elsősorban a haláluk évszáma alapján tudjuk megkülönböztetni egymástól. Nos, a február 14-én ünnepelt két Szent Bálint között ebben mindössze tíz év az eltérés. Római Szent Bálint áldozópap, vagyis a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje ugyanis időszámításunk szerint 270-ben, míg névrokona, a megkeresztelkedés előtt használt nevén Kratón, a görög bölcs és tanító nagyjából tíz évvel később, valamikor 280 táján hunyt el, az ő esetében még ezt az adatot sem ismerjük pontosan.
Történetük, életútjuk pedig azon a ponton találkozott, amikor Kratón a házába hívta az áldozópapot, abban a reményben, hogy csodatételével meggyógyíthatja egyetlen fiát, a súlyos beteg Chairemont. A gyógyítás pedig olyan sikerrel járt, hogy annak hatására Kratón is megtért teljes háznépével együtt.
A szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentjéről olvashatjuk a Szentek életének ebben a régi kiadásában: „Mikor II. Klaudius császár (268–70) üldözni kezdte a keresztényeket, többek közt egy Bálint nevű áldozópapot is elfogatott, aki papi és emberbaráti kötelességeinek teljesítésében valamennyi paptársánál buzgóbbnak mutatkozott. A császár már másnap színe elé idézte a nevezetes foglyot és hízelegve így szólt hozzá: »Mi annak az oka, Bálint, hogy én nem számlálhatlak téged barátaim közé? Miért nem élsz te államunk törvényei szerint? Pedig azt hallottam rólad, hogy okos ember vagy, és íme mégis azt kell látnom, hogy rút babonában tévelyegsz.« Bálint azonnal olyan mély meggyőződéssel és ékesszólással kezdte fejtegetni a keresztény vallás igazságát, hogy Klaudius gondolkodóba esett. Mivel nem akart mindjárt dönteni, egy időre a város kormányzójának gondjaira bízta a foglyot, aki viszont a maga részéről egy Asztérus nevű főtisztet bízott meg őrzésével.
Bálint a főtiszt házába érve így sóhajtott fel: »Mindeneknek ura és Istene, aki a földre szállottál, hogy megválts bennünket a bűntől, s a sötétségből az igazi világosságra vezéreltél, térítsd meg ezt a házat és adj neki igaz világosságot, hogy megismerjen téged az Atyával és Szentlélekkel egyetemben.« Asztérus fölfigyelt ezekre a szavakra. »Mindjárt meglátjuk – mondotta –, hogy igazi Isten-e a te Krisztusod és tud-e másoknak világosságot adni?« E szavakkal elővezette tízéves leányát, aki már két esztendő óta semmit sem látott és felszólította Bálintot, hogy mutassa meg rajta Krisztus hatalmát. Bálint habozás nélkül a leány fejére tette kezét és így kezdett imádkozni: »Uram Jézus, aki Isten és a világ világossága vagy, gyógyítsd meg kegyesen szolgálódat.« És íme, mire bevégezte imádságát, a leány tökéletesen meggyógyult.” Ez a csodálatos gyógyulás vezette hát rá Kratónt, hogy az otthonába hívja az áldozópapot, és legyen hasonlóképp a kis Chairemon segítségére. Eláruljuk: a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje őt is meggyógyította. S ahogyan Asztérus, úgy Kratón is teljes háznépével együtt megtért a keresztségbe.
Nemcsak az itt leírt gyógyulások csodálatosak, hanem a mögöttük meghúzódó igazán emberi, mély történetek is. Két azonos nevű későbbi szent találkozása az életrajzi elbeszélések rengetegében… De akármilyen szép és megható is ez a történet, csak egyik Szent Bálint munkássága okán ünnepeljük februárban a szerelmesek napját. És ezekkel a gondolatokkal kívánunk nagyon boldog Bálint-napot minden csömöri szerelmesnek!
