A házasság hetéhez kapcsolódva párhuzamos interjúra kértük fel Kassai Borbála pszichológust és férjét, Tuzson Bencét, országgyűlési képviselőnket
– Fel tud idézni olyan születésnapot vagy születésnapi ajándékot, amelyről azt mondhatnánk, hogy a legemlékezetesebb volt?
Tuzson Bence: A családom minden évben készül valami különlegességgel, mindig valami egyedi meglepetéssel. Ezek a meglepetések mindig személyesek, és adott pillanathoz, az adott időszakhoz is kötődnek. Ezért minden évben úgy érzem, hogy az a legkülönlegesebb ajándék, amit kaphattam, és amit valaha is kaptam. Aztán eljön az újabb év, újabb születésnap, és ilyenkor mindig kiderül, hogy Bori és a gyerekek az összes előzőnél is különlegesebbet tudnak kitalálni.
Kassai Borbála: Rám mindig azok a kis ajándékok vannak a legnagyobb hatással, amiken látom, hogy azokat gondos apró, vagy már nem is annyira apró kezek készítették. Annyira szívmelengető, amikor ott állnak előttem a gyerekek, Bence egy kicsit a háttérből segíti őket, hogy minden a terveik szerint alakuljon az ajándékozásnál. Nagyon izgatottak ilyenkor, én pedig boldog vagyok, és jólesik, hogy az én csodáim szívvel-lélekkel készülnek az anyukájuk születésnapjára.
– Kiket, milyen szervezeteket támogat a jótékonykodásával?
Tuzson Bence: Alapvetően úgy neveltek, ezt hozom otthonról, hogy ha tudok, segítsek. Bárhogy, a lehetőségeimhez mérten legyek ott, ahol segítségre van szükség. Úgyhogy ez a hozzáállásom gyerekkorom óta megvan bennem. Azokat a sorsokat különösen a szívemen viselem, amikor nehéz helyzetben lévő családokról van szó. Ott nincsenek szavak, egyszerűen érzi az ember, hogy tenni kell. Mert minden gyermek megérdemli, hogy gondtalan, biztonságos gyermekkora legyen. Játsszon, nevessen, álmodozzon. Amikor segítünk, azt csöndben tesszük, nem hivalkodóan, nem látványosan.
Kassai Borbála: Pszichológus vagyok, a szakmai választásomat is nagyban az határozta meg, hogy hogyan tudok a gyerekeknek a legtöbbet és a legjobban segíteni. Azért tanultam, azért képzem magam folyamatosan, és azért dolgozom, hogy a gyerekek, a családok életébe visszatérjen a jóllét, vagy adott esetben a biztonságukért megteremtsük azt. Amikor veszteség, fájdalom éri őket, segítek feldolgozni, hogy mindez ne terhelje tovább se a gyerekek, se a család életét. Ez sokszor hosszabb folyamat, de amikor túl vagyunk a nehézségeken, és látom a csillogó szemeket, a közösen kialakított belső biztonságukat, az egy csodálatos érzés.
– Van olyan dolog az életében, amire sajnálja az időt, amivel nem szívesen foglalkozik?
Tuzson Bence: Elfecsérelt időnek tartom, amikor valaki azt bizonygatja, hogy mit miért nem lehet megoldani. Én mindig a megoldást keresem. Még akkor is, amikor mások szerint lehetetlen vagy teljesen kilátástalan az adott helyzet. Nagyon stresszes helyzetekben is képes vagyok legalább kétféle lehetőséggel előrukkolni, ami segíthet. Szóval a „mit miért nem lehet” hozzáállás nekem a teljes időpocsékolást jelenti, ezt a közvetlen környezetem tudja is rólam. Dolgozni is úgy szeretek, ha olyan emberek vesznek körül, akik a megoldásban és nem a kifogásban hisznek.
Kassai Borbála: Én ezt a kérdést azért egy kicsit árnyalnám. Az időt ne sajnáljuk, hanem tudatosan használjuk fel. Járjunk nyitott aggyal, lássunk, és gondolkodjunk el azon, hogy miként oldhatunk meg lehetetlennek tűnő feladatokat. Nem sajnálom az időt, hanem megpróbálom alakítani, azt hiszem, hogy így tudnám ezt egy mondatban összefoglalni.
– A telefonján milyen fotót választott háttérképnek?
Tuzson Bence: Borival a legfrissebb közös fotónk van a háttérképemen. Ebben minden benne van, ami nekem a házasság. Ha egy szóban kellene megfogalmazni, azt mondanám: boldogság.
Kassai Borbála: Egy nyári közös pillanatképünk, én fotóztam.
– Ha megtehetné, kivel cserélne helyet egy napra, legyen bár szó történelmi személyiségről, vagy bárkiről a hétköznapokból?
Tuzson Bence: Deák Ferenccel. Határozott, és megalapozott víziói voltak, nagy és erős nemzetben gondolkodott. Ő volt Magyarország első igazságügyi minisztere, ehhez pedig komoly tudással kellett rendelkeznie. De Borival is cserélnék. Az édesanyám szemében láttam először azt az aggódást, amit egy anya érezhet a gyermeke iránt. A feleségemnél is látom ezt a tekintetet. Imádom a gyermekeimet, féltem őket és persze aggódom értük, de amit egy anya érez, azt szavakkal nem lehet szerintem leírni, így csak egy anya szíve tud érezni, ezt szívesen átélném.
Kassai Borbála: Bencével szívesen cserélnék. Engem lenyűgöz a profizmusa, szeretem, ahogy dolgozik. Mindig felkészült és fáradhatatlan, de az az emberség, amit a munkájában is képvisel, ahogy ő működik, az nekem példaértékű. Szívesen ellesnék tőle egy-két fortélyt.
