A közkedvelt VSG Táncszínház legközelebb A szépség és a szörnyeteg című előadással tér vissza Csömörre
Több sikeres vendégszereplés után tér vissza márciusban a csömöri művelődési ház színpadára a VSG Táncszínház, amelyik ezúttal A szépség és a szörnyeteg című meseelőadását hozza el nekünk. A társulat vezetőjéről, a Csömörön élő Vass Sándor Gergelyről kapta a nevét, ugyanis az ő iniciáléja a VSG, és koreográfusként, rendezőként ő irányítja a csoport munkáját. Az előadás női főszerepében, Belle-ként Vincze Renáta táncművészt láthatja a közönség. Kettejükkel készült interjúnkban igyekeztünk egy kicsit belesni a kulisszák mögé, hogy kedvcsinálóként felvillantsuk, hogyan készül egy-egy ilyen előadás, de természetesen beszéltünk arról is, hogy országjáró útján merre jutott már el, milyen színpadokon játszott az elmúlt években a társulat.
Vincze Renáta számára nagy kihívást jelentett Belle szerepének megformálása
– Mit jelent az Ön számára a Szépség és a szörnyeteg című előadás?
– Nagyon fontos része az életemnek, hiszen nagy kihívást jelentett megformálnom Belle szerepét, másrészt pedig nekem elsősorban a belső küzdelmekről és harcokról szól ez az előadás, arról, hogy milyen fontos manapság a hétköznapokban erős nőnek lenni és küzdeni az életben. Ugyancsak fontos volt számomra a próbák során az is, ahogyan végigmentem az önmegismerésnek azon a folyamatán, amelyik hozzásegített a szerep hiteles megformálásához, átéléséhez. Ehhez pedig elsősorban meg kellett ismernem saját magamat. Így tehát egyfajta önismereti út is volt a számomra ez az egész próbafolyamat.
– Táncosként mekkora kihívást jelentett?
– Igazából táncosként is nagy kihívást jelentett a szerepformálás, mert egy nagyon komplex előadásról van szó, de mégsem annyira fizikailag, mint inkább az emberi oldalának a feldolgozása volt számomra a nagyobb feladat.
– Gyermekként egyébként ismerte ezt a mesét, szerette?
– Igen, ismertem, és persze láttam rajzfilmen is. Az előadásra készülve pedig megnéztem a negyvenes években készült francia filmváltozatát is, de természetesen a 2017-es A szépség és a szörnyeteg című filmet is.
– Novemberben a Játssz(ma) egy királyságért! című produkcióban láthattuk Önt Csömörön. Hogy tetszik a település, milyenek a benyomásai?
– Csömör nagyon szép és hangulatos település, öröm volt ott játszanom, és nagyon szívesen megyek vissza. Olyan kis közösségként éltem meg, mint ami a csendes visszavonulások helyszíneit általában jellemzi. Én egyébként Nagykőrösről származom, ma is ott él a családom, Cegléden születtem 1991-ben. Már Nagykőrösön is táncoltam és szertornáztam, aztán Szentesen jártam a gimnázium irodalmi-drámai tagozatára, és tizennyolc éves korom óta élek Budapesten. A VSG Társulat mellett a Spirit Dance Company tagja vagyok és ott is fellépek gyermekelőadásokban is, de természetesen felnőtteknek szóló előadásaink is születtek. A gyermekelőadások közül játszottam a Sün Sári világot lát című produkcióban, ahol Pocok Panna szerepét tolmácsoltam, egy másik gyermekelőadásban pedig én vagyok a sün és a tyúkanyó. Van egy kortárs összművészeti előadásunk, a Pilinszky, amelyben ugyancsak játszom, illetve a Szilánkok magányba zárva című produkcióban is. A Bethlen Téri Színházban pedig február 21-én Human címmel lesz előadásunk, amiben ugyancsak fellépek.
– Van valami különbség művészként, táncosként a gyermekelőadások és a felnőtteknek szóló koreográfiák között?
– Igen, szerintem van különbség, bár nekem mindkettő egyformán nagy kihívást jelent. A felnőtt előadásokban ez inkább fizikai kihívás, és egyúttal nagyon nagy lelki munka is. A gyermekelőadásokban pedig a játék kap fontosabb szerepet, de az átélés mindkettőben egyformán fontos. Átélés nélkül ugyanis szerintem kínszenvedés színpadon lenni. A maga módján ez már nemcsak táncos feladat, hanem színészi munka is. Szeretettel várunk minden színházkedvelő látogatót, kicsiket és nagyokat egyaránt, március 22-én a csömöri Petőfi Sándor művelődéi házba, ahol délelőtt 11 órakor mutatjuk be A szépség és a szörnyeteg című előadásunkat.
Vass Sándor Gergely a hívószavakról és a színházi misszióról
– Milyen a társulat együttműködése a Petőfi Sándor Művelődési Házzal?
– Nagyon rendhagyó módon alakult ki ez a kapcsolat. Én ugyanis gyakorlatilag immár huszonhárom éve csömöri vagyok, itt élek a nagyközségben, de nagyon érdekes, hogy az itt eltöltött időm első tíz esztendejében nekünk semmilyen táncos megjelenésünk nem volt a településen. Tánctanár is vagyok, nemcsak koreográfus, és már tizenhárom éve működik az NRG tánciskola, amit én vezetek a művelődési házban. De az első tíz csömöri évünkben én – mondhatni – Nem fedtem fel magam, hogy ezzel foglalkozom. Szerintem sokan vannak ezzel így, mások is, művészek, mert ide egy kicsit mindannyian elvonulni jövünk, hogy kikerüljünk a város őrületéből. Ám a saját gyermekeimen keresztül aztán engem is hamar beszippantott a rendkívül színes helyi közösségi élet. Ők pedig már automatikusan részesei lettek a csömöri közösségnek, innen indultak, a helyi zeneiskolában tanultak, mindketten zenészek. A táncszínházi társulatunk már tizenöt éve működik, így például A szépség és a szörnyeget két éve a győri nemzeti színház nagyszínpadán is játszottuk, az idén pedig Csömörön kívül négy másik helyszínen is fellépünk még vele. A társulat évente körülbelül hatvan előadást játszik az ország különböző részein. A csömöri művelődési házzal talán azért is alakult ki ilyen jó kapcsolatunk – amellett, hogy talán kimondhatjuk, hogy ezek a darabok országosan ismertek –, mert úgy tekintenek ránk, mint egy teljes értékű színházi társulatra, amelyik csak abban különbözik az összes többitől, hogy a vezetőjével itt helyben is személyesen lehet találkozni és így az együttműködés is sokkal közvetlenebb. Büszkén mondhatom, hogy sikeresek ezek a darabok. A Csipkerózsikát mutattuk itt be először, azt a csömöri művelődési ház nyolc évvel ezelőtt olyan értelemben is támogatta, hogy azt kérték, itt legyen az előadás premierje. Akkora sikere volt, hogy a későbbiekben az akkor műsoron lévő másik négy darabunkat is meghívták. A legújabb produkciónknak, a Játssz(ma) egy királyságért! című előadásnak tavaly a premier utáni első előadását is itt játszottuk a nagyközségben. Ez egyébként az első olyan darabunk, amelyik nem egy már meglévő ismert történet alapján készült, hanem módszertani fejlesztő feleségemmel és részben a társulat bevonásával mi magunk írtuk meg a kalandmesét. Tavaly novemberben pedig teljes teltházzal játszottuk Csömörön, annak ellenére is, hogy ez nem egy ismert mese. Emellett nyilvánvaló, hogy A szépség és a szörnyeteg mindig nagyon jó hívószó egy szülőnek arra, hogy vasárnap az ebéd előtt még egy meseprogramot is felvállaljon a családdal. Az elmúlt tíz évnyi jelenlétünk itt helyben, táncszínházként, volt olyan sikeres, hogy már ismertnek mondható a társulat Csömör kulturális életében.
– Nagyjából hatvan előadást játszik évente a társulat, s úgy látom, hogy ezek között nagyon sok vendégszereplés is van, olyan kisebb településeken is, mint Albertirsa, Bugyi, Ráckeve. Hogy lehet egy-egy ilyen előadással megjelenni ilyen pici színpadokon? Előre készülnek arra, hogy a produkciók kis helyszíneken is bemutathatók legyen, szem előtt tartják, hogy a díszleteik elférjenek a helyi adottságok mellett?
– Ahova csak megyünk, igyekszünk úgymond „bedíszíteni” a darabot. Tényleg azon vagyunk, hogy mindenhol játszunk, ahol csak lehet, és ennek nemcsak az az oka, hogy növeljük az előadásszámot. Gondoljunk csak arra, hogy ezek klasszikus zenére játszott, balettművészek által előadott mesedarabok, márpedig ilyet egy vidéki gyerek ritkán lát, hiszen nem jut el az operába. De ha mi ezt odavisszük neki, az egy misszió. Helyben találkozhatnak ezek a gyerekek a klasszikus zenés táncos formanyelvvel. Egy nagyobb, úgymond hosszított kisbusszal utazunk, amit lassan már kezdünk kinőni. A szépség a szörnyeteggel egy technikus és négy szereplő utazik, de a Játssza(ma) egy királyságért! már egy technikussal és öt szereplővel, tehát ott már hat embernek kell elférnie. Ezzel már súroljuk azt a határt, hogy még egy autónak indulni kelljen. Mi általában aránylag nagy díszlettel utazunk. A szépség és a szörnyeteghez például egy hét méter hosszú és három méter magas vetített fal tartozik, aminek az elején és a hátulján is van dobogó. Ez pedig azt jelenti, hogy egy többrétegű háttérvetítésű színpadi díszlettel utazunk, meg persze a sok jelmezzel. A csömöri színpadot egyébként néhány éve megnagyobbították nagyjából ötven-ötven centivel, és ez így Magyarországon ma egy jó mélységű és jó szélességű színpad. Mi pedig szerencsések vagyunk azért is, mert ha itt próbáljuk a darabjainkat, azzal körülbelül az átlagos magyar művelődési ház színháztermét tudjuk szimulálni. Ennél vannak kisebbek és nagyobbak is, de nekünk egy bizonyos határon belül ez így nagyon is megfelel. Csömörön játszani mindig nagy öröm.
