Folytatódik BEMUTATJUK MAGYARORSZÁG BORVIDÉKEIT című rovatunk
Hazánk legkisebb borvidékének, a mindenki által egyszerűen csak Somlónak hívott borvidéknek a hivatalos elnevezése Nagy-Somlói borvidék, nevét természetesen a vulkáni tanúhegyről, a Somló-hegyről kapta. A borvidék csak 1998-ban egészült ki a Somló-hegy „két testvérével”, az egykori tűzhányókkal, a kétszázhetvenkilenc méter magas Ság-heggyel és a kétszázhúsz méter magas Kissomlyó-heggyel.
A somlói borok tökéletesen adják vissza a vulkanikus termőhelyet, így az ásványosságból eredő sós ízek miatt szinte azonnal felismerhetők a kevésbé képzett ízlelőbimbókkal rendelkezők számára is. A somlói borok tüzessége, mineralitása teszi semmi mással össze nem téveszthetővé ezt a borvidéket, ahol gyakorlatilag csak fehér szőlővel foglalkoznak (főként olaszrizling, juhfark, furmint, hárslevelű).
A Somlói borvidék területe körülbelül ezerszáz hektár, ebből mintegy hatszáz van termelés alatt. Érdekessége, hogy a hegyet elkerüli a jégeső, így jégkárral szinte soha nem kellett még számolniuk az itteni borászoknak.
A somlói borokra jellemző a nagy alkoholtartalom, a robusztus savak, a hosszú korty, általában többéves fahordós érlelés után érik csak el csúcsformájukat. Kitűnő gasztroborok, azaz sok étellel kiválóan párosíthatók. Káposzta mellé egyenesen kötelező somlóit felszolgálni, de jó kísérője a halaknak, tejszínes ételeknek is.
A somlói borokat az 1800-as években világklasszisként kezelték, és nagy rajongótáborral rendelkeztek Európa-szerte. A filoxéravészt megelőzően a bor hírneve a tokajiéval vetekedett, uralkodóházak előkelőségei hódoltak a különleges ital élvezetének.
Az itt készült bor a körülötte szövődő legendákat a gyógyhatásának köszönhette, amit számos történelmi példa is igazol, például Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlói borral gyógyították. De hívták bölcsek borának és magányosok italának is. Ikonikus fajtája a somlói juhfark, azaz a nászéjszakák bora. A népi emlékezet szerint ugyanis a bécsi császári udvarban esküvők után a fiú trónörökös születése reményében fogyasztották.
A filoxéravész után Somló birtokszerkezete teljesen átalakult. Sok egykori szőlőbirtokos napszámba kényszerült, sokan pedig megváltak a szőlőiktől. Ezekben az évtizedekben sokat romlott a somlói bor híre, a minőségi bortermelés teljesen háttérbe szorult. Az 1960-as évektől a régió intenzív iparosodásának következtében a Somló a sok évszázados bortermelő szerepe után egyre inkább a környékbeli munkások hétvégi kertjévé vált. A két-három ezernyi új szőlőbirtokos minden tapasztalat és háttér nélkül, mondhatni ösztönösen művelte a néhány száz négyzetméteres szőlőjét. Egy maroknyi elkötelezett borász tiszteletreméltó törekvéseinek köszönhetően a terület legendás borai ma lassan újraélednek, elnyerik régi hírnevüket.
Napjainkban több ezer szőlőtulajdonossal találkozhatunk a Somlón, pincéből azonban jóval kevesebb van. Olyanból pedig, aki palackozott borok kereskedelmével foglalkozik, csupán néhány tucat. A legismertebbek: Barcza Bálint, Fekete Béla, Györgykovács Imre, Kolonics Pincészet, Kőfejtő Pince, Kreinbacher Birtok, Somlói Apátsági Pince, Somlói Vándor Pince, Spiegelberg Kézműves Borpince, Tornai Pincészet.
A somlói bort az irodalom is elkényeztette. Cikkünk címét Mikszáth Kálmántól kölcsönöztük, aki a hegy alakjára utalt vele, a következő idézet pedig már Márai Sándor tollából ered: „A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.” Márai mellett Hamvas Béla is a somlói borok lelkes fogyasztója volt, szerinte a somlói juhfark „…a legmagasabb teremtő spiritualitás olaját tartalmazza, és pedig boraink közül egyedülálló tömény tisztaságba.”
Somló kiváló úti cél, ha néhány napra kiszakadnánk a mindennapok rohanásából. Régi présházak, csodás kápolnák, dűlőutak, tanösvények, vár, kilátó… Ha pedig kedveljük a zsongást, akkor a nyár egyik izgalmas programja a Somlói Éjszakai Pincetúra, amikor egész éjjel megtelik pincéről pincére járó emberekkel a hegy, a pincék előtt tábortűz ég, és zene szól hajnalig.
